Honnan és hová?
"Ha rövid időre is, néha nem árt megtorpanni, hátranézni,m nyugodtan áttekinteni a megtett utat, és talán - miért is ne? - örülni neki, hogy eljutottunk idáig."
- Joge Bucay -
Minden alkalommal, ha megállok a Csipke lépcsőjén, eszembe jut, mikor először jöttem fel rajta. Hogy mennyire elvarázsolt a környezet, hogy az első percben éreztem, tudtam: megérkeztem.
És ez mind a mai napig tart. Mikor körülnézek eszembe jut, hogy mennyire szerettem volna akkor ezt a lépcsőt, a kis házat, a birtokot. Azóta sem telik el úgy nap, hogy ne lennék végtelenül hálás, hogy az enyém lehet.
Azóta is itt várlak Benneteket, ezen a lépcsőn, mosolyogva és óriási hálával a szívemben, hogy Ti épp annyira szeretitek a Csipkét, mint én.
Ember tervez, Isten végez
Szokták mondani: Ember tervez, Isten végez...
Amikor először láttam a Csipkét, tudtam, hogy el kell jönnöm. Remek döntés volt.
Mikor már körvonalazódott az út, nagyon izgultam, hogy milyen lesz, de maga a CSODA volt. Jelen volt a CSODA!
Köszönöm, hogy itt lehettünk és átélhettük
- a csendet
- a természetet
- a közös reggelit
- a finom borokat
- a napot
- a kádat kint
- a szellőt
- a verseket
- a zenét
- az őzet
- a Csipke összes apró szépségét.
Köszönöm Balázsnak, aki csodássá tette ezt az egész mini holidayt, és volt olyan bátor, hogy egy hónap után beleugrott velem ebbe a kalandba. Szerintem jól sikerült...
Ezek voltak Bori vendégkönyvünkben hagyott sorai...
És hogy én mit éreztem, mikor Bori sorait olvastam?
Nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember valóban azzal foglalkozhat, amit igazán szeret. Ha a munkája nem csupán munka, hanem tényleg szerelem.
Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy megálmodhattam és megvalósíthattam magamnak azt a munkát, hivatást, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Akkor is ha akadnak nehézségek, ha fáradt vagyok, ha csak álmodozom a pihenésről. Mert minden egyes vendég, az ő köszönő szavaik, egy-egy ölelésük távozáskor napról-napra megtölti a szívemet ezzel a szerelemmel.
